Nézzük, hogy is hangzik hivatalosan a novella fogalma:
A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj. Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épük. Kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárása csattanóval történik.

Bontsuk szét a fogalmat, hogy jobban is megérthessük magát a novellát.

Epikai műfaj: cselekményt ábrázoló műveket sorolunk ide, amelyek nem párbeszédes vagy verses formában íródnak. Több cselekményszálon is futhat a történet.
Mivel a novellát kisepikai műként tartjuk számon, ezért rövidebb, kevesebb szereplővel és cselekményszállal rendelkezik.

Valamint, mivel ez nem a dráma műnembe tartozik, nem írhatod így a párbeszédeket:
„Daniella: Olyan jó napom volt ma!
Izabella: Tényleg? Mi történt?”
És a közlésforma csakis és kizárólag a drámaként íródott művekre jellemző. Gondolj például Shakespeare drámáira! Egyik sem epikus mű!

Egy szálon futó cselekmény és kevés szereplő: ez nem azt jelenti, hogy nincs minden szereplőnek (mellékszereplőknek is!) saját, különálló világa, gondolatai, céljai. Sőt, egy írás akkor állja meg igazán a helyét, ha minden szereplőnek vannak csak rá jellemző tulajdonságai. Értelemszerűen, ha egy szereplő éppen csak felbukkan a történetben, nem kell azonnal az egész élettörténetét feltárnod! De azok, akik előremozgatják az eseményeket, rendelkezzenek valami egyedivel, még ha az csak egy apróság is!
Tehát ezeknek a szereplőknek egy a közös tevékenykedése céljaik elérésének érdekében legfőképpen egy, sorsfordító jelentőségű esemény köré csoportosulnak egyetlen, rövid hangvételű történet erejéig. Nem szükséges, hogy mindenki elérje a célját, a teljes boldogságot (vagy éppen a pusztulást). A lényeg, hogy az egész hasson életszerűen! Valamelyest változzon meg az életük, az aktuális helyzetük, még ha nem is vetnek az események azután száznyolcvan fokos fordulatot!

Csattanó: a történet legvégén egy váratlan fordulat, ami új mederbe tereli az addig történteket. Ez lehet akár egy tényleges történés, akár egy szereplőtől elhangzó, meglepő szónoklat. Egy a lényeg: a történet vége csak úgy csattanjon az olvasóra! A legjobb, ha te magad is meglepődsz a végkifejleten, miközben kitalálod a történetet.

Aztán természetesen egyértelmű, hogy a novella formája próza, azaz összefüggő szöveg. Témája jóformán bármi lehet, az ilyen apróságoknak már csak a te fantáziád szabhat határt!