2012.10.09. 17:13, Inana
Na ez egy olyan kategória, ami – ahogy körülnéztem a G-Portálon – igencsak kevesek számára hordoz egyértelmű tudást. Jómagam már többeknek is elmagyaráztam, hogy is megy ez.
Az első és legfontosabb dolog: a párbeszédeket mindig új sorban/bekezdésben, gondolatjellel kell kezdeni. Nem, nem kötőjellel (azaz ezzel: -), gondolatjellel! Tehát ezzel: – . Mégpedig, ezt a jelet általában a Word automatikusan beírja, de amikor nem, akkor ugyebár neked kell beírnod. Legegyszerűbb, ha a Ctrl + num. – (a számbillentyűzeten lévő mínuszjel) billentyűkombinációt használod. (Ha meg olyan barom vagy, mint én, és más módszert nem ismersz, de a laptopodon nincs számbillentyűzet, hát... én a Képernyő-billentyűzetet használtam végső elkeseredésemben, szóval aki tud más megoldást, értesítsen!)
Szóval egy egyszerű, idézett mondat így néz ki:
„– Unatkozom.”
Tehát gondolatjel, szóköz, szöveg, írásjel, ilyen sorrendben.
Ha ezek után le akarjuk írni a beszéd körülményeit, így tesszük:
„– Unatkozom – mondta Panni.”
„– Játsszunk valamit! – kérte Peti.”
„– Itt aludhatok? – kérdezte Petra.”
Viszont ha ezek után egy teljesen különálló, teljes mondatot kezdünk, akkor a második gondolatjel után nagybetűvel kezdjük a szövegünket – valamint a kijelentő mondatok végére pontot teszünk.
„– Unatkozom. – Felkeltem az ágyamból, és kinéztem az ablakon.”
„– Játsszunk valamit! – A kisfiú esdeklően nézett rám.”
„– Itt aludhatok? – Türelmetlenül várta a válaszomat.”
Ha ezek után ismét ugyanannak a szereplőnek az idézett mondatait folytatjuk, akkor az idézet közötti szöveg után mondatvégi írásjelet teszünk, aztán egy szóköz után ismét gondolatjelet írunk.
„– Unatkozom. – Felkeltem az ágyamból, és kinéztem az ablakon. – Megvan, kimegyek labdázni!”
„– Süt a Nap – állapította meg színtelen hangon. – Vajon mikor kezd el esni az eső?”
Nincs más dolgod, mint ezeket egyszer istenesen bemagolni – és már nincs is vele többé problémád.