Kötőjel
Kötőjelet használunk többek között a túl hosszú és legalább három tagból álló, összetett szavak helyesírásában. Akkor választjuk le az egyik tagot kötőjellel, ha a szó meghaladja a hat szótagot. Sem elé, sem utána nem teszünk szóközt.
„Közvélemény-kutatás”

Szavak elválasztásánál szintén kötőjelet használunk, szóköz nélkül.
„Nad-rág”

Bizonyos szavak (pl mozaikszavak) toldalékolásánál, szóköz nélkül.
„ELTE-re”

Némely felsorolásoknál, amikor több összetett szóban ugyanahhoz a tag is megtalálható. Vagy elé, vagy utána tesszük a szóközt, értelemszerűen.
„gép- és gyorsíró, bortermelő és –értékesítő”

Az e kérdőszócskát szóköz nélkül, kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz!
„Tudod-e, mit csináljunk?”

Gondolatjel
Az egyes mondatokba beékelődő megjegyzéseknek. Elé és utána is szóközt írunk. Vesszőt csak abban az esetben, ha azt szükségesnek érezzük.
„A pillangók – a legyekkel és más apró állatkákkal egyetemben – aranyos állatok.”
„ Nem gondoltam volna – és senki más sem -, hogy tudsz főzni.”

Valamettől valameddig kifejezés esetén.
„1889– 2012”
„Budapest– Szeged távolság”

Kettőspont
Összetett mondatainkban kettőspontot teszünk, ha egy-egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni óhajtjuk, hogy a tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz.
„Tudnod kell: együtt leszünk mindörökké, és veszünk egy házat a folyóparton.”

Ha kettősponttal lezárt közös figyelemfelhívó mondat után több külön mondat következik, mindegyiket (már az elsőt is) nagybetűvel kezdjük.
„Több okból írtunk tegnap dolgozatot: Nagyon lusták vagytok. Meg kell tanulnotok, hogy minden tanórára ugyanúgy készülni kell.”

Kettősponttal mutatunk rá egy példaként említett szóra, szócsoportra vagy mondatra.
„Gyümölcsöket vettünk: almát, körtét és barackot.”

Kettőspontot teszünk a szerző neve és az írásmű címe közé akkor, ha a nevet és a címet mondattani viszonyítás nélkül említjük egymás mellett.
„J. K. Rowling: Harry Potter” DE! „J. K. Rowling Harry Potter c. könyveiben...”

Pontosvessző
A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól.
„Egy karakter lehet: szőke, barna, fekete; vékony, sovány, izmos, kövér; alacsony, magas; fösvény, fukar, jószívű.”

Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza.
„Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is.”