Valószínűleg nem mondok most újat: minden írónak és hobbi írónak vannak olyan pillanatai, amikor úgy érzi, neki most írnia kell. Nem feltétlenül azért, mert végigsüvített rajta az isteni szikra, és szentül hisz benne, hogy éppen megalkotni készül élete főművét. Csak ír, mert jólesik neki. Aztán leül a számítógép vagy egy üres lap elé, vár, vár – és mégsem jönnek a szavak. Pedig fejben megvan az egész, mégsem tudja leírni.

Nem biztos, hogy magadban kell keresned a hibát.

Először is, nézz körül! Hol vagy? Iskolapadban? Hangos családi összejövetelen? Ne csodálkozz, ha képtelen vagy koncentrálni. Jómagam ilyen helyzetekben csak vázlatot írni tudok, tényleges alkotást képtelen lennék kicsikarni magamból.

Fontos, hogy olyan helyet találj, ahol nyugodt vagy – ez legtöbbek számára a saját szobájuk szokott lenni. Egy olyan kuckó, ahol otthon vagy, biztonságban érzed magad, és nem kell attól félned, hogy percenként rád rontanak.

Hol fogsz írni? Asztalnál? Ágyon fekve? Földön hasalva? Teljesen mindegy, csak egy a lényeg: ne kelljen három másodpercenként testhelyzetet változtatnod, mert elzsibbadt a karod, amire ránehezedtél. Ne legyen meleged, ne fázz, ne legyen se túl sötét, se túl világos. Ha lehet, ne hajnalban állj neki írni, amikor a szemeid már leragadni készülnek, se reggel, ébredés után, amikor a gondolataid még nem elég tiszták és összetettek.

Az sem hátrány, ha kicsit rendet raksz magad körül. Ha bokáig ér a szemét a földön, ha az asztalod tele van könyvekkel, papírlapokkal, használt papírzsepikkel, mindig fogsz találni valamit, ami elvonhatja a figyelmed az alkotásról.

Ha tudod, hogy éppen mással kellene foglalkoznod (pl tanulással), akkor tedd félre az írást, hiszen a bűntudat végig ott fog motoszkálni az elméd egyik hátsó sarkában, s nem fog hagyni dolgozni. Úgy kezdj neki az írásnak, hogy tudd, az erre fordított idő nem vesz el egy percet sem más fontos dolgoktól.

Egyesek szeretik még egyedibbé tenni az alkotás körülményeit: gyertyát gyújtanak, színes lapokra írnak. Ha valamivel kész vagy, például több oldalnyi vázlatot írtál egy adott témában, tűzd össze az egymáshoz tartozó lapokat, s úgy tedd el őket! Így máskor nem kell amiatt idegeskedned, hogy egy esetlegesen fontos jegyzetet vesztettél el valahol a szekrény mélyén.

A telefonodat, ha lehet, kapcsold ki vagy némítsd le. Ha fontos hívást vársz, természetesen nem fogsz tudni az írásra koncentrálni; az is kiszakíthat a hangulatból, ha hirtelen megszólal a csengőhangod.

Ölbe vett házi kedvencek. Persze, irtóra cuki, de ha félpercenként megállsz, hogy puszit adj a doromboló cicusnak vagy a fülvakarásért esedező kutyusnak, sosem fogsz tudni igazán elmélyülni a történetben.

Persze lehetnek eltérő esetek, hiszen mindannyian mást részesítünk előnyben. Van, aki imád kis kedvenccel az ölében alkotni, akit nem zavar a körülötte uralkodó káosz, aki az éjszaka közepén érzi úgy, hogy írni tud. Ha úgy érzed, a körülmények tökéletesek az alkotáshoz, és mégsem sikerül kifacsarnod magadból a gondolatokat, először próbálj változtatni a helyzeten.

Hiszen nem biztos, hogy az ihlethiány fő okozója te magad vagy!