Gondolom, nem egyedül vagyok az, aki látott már egy regényben, novellában olyan kifejezéseket, melyeket leginkább egy tudós, esetleg tanár – vagy más, nagyon okos ember – szájából hallhatunk. Ezzel összességében nem is lenne gond, csakhogy vannak olyan esetek, amikor az író vagy nem tudja pontosan, hogy miről beszél, vagy egyszerűen csak belebonyolódott a magyarázatokba, esetleg a szó kifejtésébe.

Annak oka, hogy egy író – , aki nem tudományos vagy épp tankönyveket szeretne írni – ilyen kifejezéseket használ az írásaiban, általában az, hogy csúnya szóval „menőzni” vagy „okoskodni” akar azzal, hogy ilyen meg olyan kifejezéseket tud. (Ez már önmagában is ostobaság szerintem, mert egy biológiában vagy kémiában és a többi tudományos tárgyban használatos szót nem biztos, hogy mindenki ismer, vagy ha hallotta/látta is már valahol, nem biztos, hogy tudja, mit jelent.)

Ezekkel még különösebben tényleg nincs is baj – bár az tény, hogy egy ismeretlen kifejezésekkel teli könyvet nem biztos, hogy mindenki szívesen előkap csak úgy – de ha már ilyen szavakat, kifejezéseket használunk, nézzünk is utánuk! Tényleg megeshet, hogy egy-egy novella vagy regény megköveteli, hogy legyen benne egypár ilyen, de itt képbe jön az, hogy léteznek különböző szótárak, könyvek – és, no lám, itt van az Internet is! – arra, hogy utána tudjunk ezeknek nézni.

Nem csak szavakról van most itt szó. Ha valaki egy ilyen témájú dolgot szeretne megírni, ahhoz is kell kutatás – csak sokkal több, mint ha mondjuk egy-két szó érdekel minket, mert annyira van szükségünk. Ilyenkor viszont érdemesebb tényleg kemény munkát belefektetni a kutatásokba, esetleg elmenni könyvtárba, megkérdezni a tanárunkat, vagy épp órákat tölteni az Internet előtt, keresgélve a különböző dolgokat és azok magyarázatát.

Az, hogy ha egy-egy regényben találkozunk egy ilyen tudományos fogalom magyarázásával, és eltévesztik a dolgokat, ez nem egyezik meg azzal, hogy az író nem tud semmit ezekről, vagy épp nem nézett utána! Könnyen megeshet – főleg akkor, hogy ha az egész történet ezekre a dolgokra épül fel – hogy a művész tényleg tudja, hogy mi és hogyan van, ám mivel hirtelen sok dolgot kell megosztania az olvasóival, keverheti a dolgokat. Ez sem túl kellemes dolog, de ugyan úgy, mint más, ez is megeshet.

Általában a kezdők szoktak ilyen kísértésekbe esni, mint például ez a túlzott okoskodás is (bár azt fontos megjegyeznem, hogy ha valaki ésszel csinálja, talán kevesebb baj lehet belőle!), de nem egy nagyobb nevű íróknál is megeshetnek ilyenek.