Nos, gondolom ti is láttatok már olyan könyveket, melyeket nem csak egy író írt – tehát több szerzője van. Mostani cikkemben szeretném ezt a témát egy picit boncolgatni.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert sikerült részt vennem egy ilyen közös alkotásban. Tény, hogy könyvkiadás, nem hiszem, hogy lesz belőle, mindenesetre, szerintem a kezdő írókat az ilyen játékok csak megerősítik. Hihetetlenül sokat lehet belőle tanulni…

Először is, tisztázzuk, hogy egy ilyen közös mű hogy születik meg. Jelen esetben beszélek most arról a játékról, amin én is részt vettem, ha nem bánjátok.

Van egy adott fejezet, amire egy másik ember felépített egy másik fejezetet, tehát folytatta, az azt követő ugyanígy tett. Körülbelül három oldal jutott egy embernek, így tehát a szálakat eléggé lehetett irányítani, kombinálni.

Kezdetnek vegyük azt, hogy fejlesztheti a képzeleterőt, fantáziát. Ugyebár ha megvan egy fejezet, a követkő embernek arra kell építenie, kitalálni a saját maga kis fejezetét. Tehát, ha egy regényhez kezdünk, van valami, amibe kapaszkodhatunk. Az, hogy mi magunk választjuk meg a témát, az érzelmeket, a helyszínt, a szereplőket… itt ez nincs meg. Nem tudunk jegyzeteket írni, hogy ez és ez történjen a következő fejezetben, vagy ez az ember vele beszélgessen.

Ettől függetlenül, nem kifejezetten nevezném ezt a fajta alkotást hátrányosnak. Szerintem még így is képes lehet az ember nagyot és szépet készíteni. (A megfelelő alapozás persze szükséges, de ez jelen esetben nem ide tartozik.)

A szerintem könnyebb változata a közös alkotásnak az, hogy ha két ember – akik ráadásul ismerik is egymást – közösen ír meg egy regényt. Nincsenek információim arról, hogy ez hogy is működik pontosan, bár van egy olyan érzésem, hogy körülbelül hasonló a dolog; megírja az egyik személy az első fejezetet, majd a következőt a másik.

Ami ezt könnyedebbé teheti, hogy ugyebár ismeretségről beszélgetünk. Akik tudnak egymással itt-ott beszélgetni, olykor talán személyesen is. Így tehát tudnak diskurálni például arról is, hogy milyenre gondolta az egyik személy a sztorit. Ez hihetetlenül nagy segítség is lehet, hogy ha valaki elakad, mert nem tud mit kitalálni; megkérdezheti a másik felet arról, hogy szerinte minek és hogy kellene lennie.

Mindenesetre, a közös alkotásból bajunk nem lehet, tanulni pedig tudunk belőle. Minden kedves kezdő írónak ajánlanám, hogy ha valahol találkoznak egy ilyen kis „játékkal”, esetleg barátokkal-barátnőkkel komolyan gondolkodnak a közös könyv kiadásában, vágjanak bele bátran, mert egy hatalmas segítség lehet akár a továbbiakban is!