A minap olvastam valahol – mindegy, hol – azt, hogy a leírások nem kellenek a történetekbe. Remélem nem egyedül én nem értek egyet ezzel a felfogással.

Először is tisztázzunk néhány dolgot a leírásról: az irodalom, népköltészet egyik eszköze, valamely jelenség (valóságos vagy képzelt személy, tárgy, táj stb.) szavakkal történő bemutatása, jellemzése. Ez az egy mondat megmagyaráz mindent. Szóval a leírás megmutatja, hogy a könyvben lévő személyek vagy épp tájak hogy néznek ki, esetleg megtudhatjuk, miket gondol a mesélő, mikor azokra néz.

Felfoghatjuk a leírásokat holmi magyarázatoknak is – a lényeg az, hogy az olvasó azon keresztül el tudja képzelni azt, amit a szerző láthatott, gondolhatott a történet megírása közben.

Ezek után hogy mondhatnánk azt, hogy a leírások fölöslegesek, vagy épp „kimentek a divatból”? Persze olvastam már olyan könyvet – sajnos nem is egyet – amiben elég kevés volt, vagy ha volt is, elég silányul volt megfogalmazva a leírás. Ez sem a legjobb megoldás, de legalább megpróbálták.

A leírásoknak tartalmazniuk kell pontosan azt, amit lát a szereplő vagy a mesélő, többek között általában a leírások által tudjuk meg például azt is, hogy a szereplő mit érez, mit gondol, ezáltal megismerhetjük őt és nézeteit.

Ugye az imént kitértem arra is, hogy „ódivatúnak” tartják egyesek a leírásokat. Tény, hogy régebben a könyvek háromnegyede leírásokat tartalmazott. Volt, hogy egyes írók oldalakat meséltek arról, hogy egy-egy tárgy, hely hogy néz ki. Igaz, hogy többek között az ilyenek miatt nem szeretnek a gyerekek kötelező olvasmányokat a kezükbe venni, mert ezeket egy idő után unalmasnak titulálják. A mostanság íródott könyvek tényleg sokkal kevesebb leírást tartalmaznak, mint a régebbiek, ettől függetlenül ugyan úgy, mint akkor, szükségünk van rájuk, mert ezek nélkül az olvasó képtelen lesz megérteni az egész történetet.

Könnyen lehet, hogy ha a valóságban látott dologról van szó, esetleg megérthetjük a dolgot, mert mondjuk a televízióban vagy az Interneten láttunk már róla képet, vagy olvastunk róla, de mi van akkor, ha egyes emberek tegyük fel nem láttak ilyen műsorokat. Vagy ha fiktív dolgokról van szó, azt hogy akarjuk megmutatni az embereknek leírások nélkül?

Vegyünk például egy egyszerű szöveget.

„ Elmentem a barátaimmal, majd hosszadalmas beszélgetésbe kezdtünk.

-          Mi történt veled az iskolában?

-          Írtunk történelemből. És veled?

-          Semmi, sikerült matekon puskáznom.

-          Ó, az remek!”

Remélem értettétek a lényegét. Nem tudhatjuk meg ebből a rövid kis párbeszédből és egymondatos „leírásból” sem azt, hogy hol vannak, sem azt, hogy hogyan néz ki a hely, a szereplők és igazából még azt sem, hogy hányan vannak, vagy épp mikor ki beszél. És ezek után mondhatja valaki is azt, hogy szükségtelenek a leírások? Nem hiszem.