Feltűnően magas, rendkívül alacsony; szőke, barna, fekete, ősz; öreg, fiatal, csecsemő; fiú, lány; barátságos, sértődékeny, haragtartó, irigykedő, faragatlan, magába zárkózott; széles mosolyú, kék szemű, hegyes állú; jó szándékú, példaértékű, gonosztevő, kiismerhetetlen; káromkodó, illedelmes, halk szavú, beszédes; író, fényképész, pincér, könyvtáros.
A mi karaktereink mind, bármilyen tulajdonságokkal is ruháztuk fel őket képzeletben.

A tragikus sorsú, nemes szívű hős ugyanúgy tőlünk, belőlünk származik, mint a megátalkodott szörnyszülött. Nem tehetünk kivételt mi, írók az egyes karakterek között. Ez az olvasó feladata: ő majd eldönti, kinek szurkol, milyen végkifejletet vár, melyik szereplőt kedveli, s melyiket kevésbé. De mi, írók ilyet nem teszünk.

Ahhoz, hogy egy novellát (talán inkább regényt) jól megírhass, kiforrt, erőteljes személyiséggel rendelkező karaktereket kell megtervezned. Egyikük sem lehet semleges, hiszen ők mozgatják a történet fő szálait, a személyiségükből adódó döntéseik befolyásolnak mindent.

Talán egy hosszabb hangvételű írás, például regény megalkotása során fontosabb, hogy a karaktereink teljes értékűek legyenek. Hiszen egy novella jóformán csak egyetlen esemény köré épül, így a karaktereknek elég egy-két jellemvonás, amely az adott helyzetben említésre méltó, de nem szükséges az egész személyiségüket bemutatni. Ellenben egy regényben, ahol az olvasó hosszú órákon keresztül belemerülhet a sorokba, kell, hogy legyenek olyan karakterek, amelyek olyanok, akár a valódi emberek. Az olvasó egyesülhet velük, a gondolataikkal, érzelmeikkel párhuzamba vonhatja saját magát, és már van is egy kiinduló pont, ami után már nem fogja tudni letenni a regényt.

Ahhoz, hogy igazán emberivé tehess egy karaktert (akkor is, ha az a bizonyos karakter nem éppen ember), körül kell nézned a világban, magad körül. Fontos, hogy egyetlen szereplőnek sem lehetnek csak jó, vagy éppen csak rossz tulajdonságai. Az teszi őket egyedivé, s a történetet élvezhetővé, hogy a karakterek olyanok, akár a körülöttünk élők: ugyanúgy vannak hibáik, mint előnyös oldaluk.

Ha már kitaláltad nagyjából, milyen személyisége lesz a karakterednek, nézz magadba! Szerinted létezhet ilyen személy a valóságban? El tudod képzelni, ahogy melletted sétál, összetalálkoztok a boltban, padtársaddá válik az iskolapadban? Ha a teljesen egyszerű, hétköznapi helyzetekben is megállná a helyét, akkor már teljes értékű karakterről beszélhetünk.

Persze ettől függetlenül előfordulhat, hogy te, az író, nagyon kedveled az egyik karaktered, az olvasó viszont ki nem állhatja, mert történetesen egy számára unszimpatikus egyéniségről van szó, talán éppen a főgonoszról. Nem kell elkeseredni! Egyrészt, mindannyian más embertípusokat kedvelünk, így mindenki igényeit nem lehet kielégíteni. Másrészt, a lényeg sosem az, hogy a szereplők (és ezzel együtt maga a történet) az olvasók kénye-kedve szerint alakuljon.

Ha te vagy az író, te döntsd el, milyen személyiség ő! Ne várd, hogy mindenki elmondja neked, szerinte hogyan kellene megalkotnod az illetőt. Állj a sarkadra, és csináld végig úgy, ahogyan eltervezted!

Azt hiszem, az a karaktertervezés csúcspontja, amikor egyszerűen megkedveled a szereplőt. Nem szégyellsz elé akadályokat gurítani, de összeszorul a szíved, ha bántódása esik, együtt izgulsz vele, sőt, úgy érzed, olyan ő számodra, mint az egyik legjobb barátod.

Mert a karakterek mind a legjobb barátaid. Benned élnek, és sosem hagynak cserben.

Jómagam több olyan saját karaktert is számon tartok, akikre már-már afféle lelki támaszként is képes vagyok tekinteni, noha csak egyiküket helyeztem bele egy tényleges történetbe – ő az események során életét vesztette, nekem pedig mind a mai napig összeszorul a torkom, ha eszembe jut tragikus halála. És egy kicsit bűntudatom is van, hiszen voltaképpen én öltem őt meg, az én szavaim tették.

De a karakterekre számíthatok, akkor is, ha más éppen nincs. Az lehet az igazi író, aki magában hordozza minden karakterét: emlékszik rájuk név szerint, meg tudja mondani, milyen apró nyavalyáik vannak, mi a kedvenc színük, mi történt velük azután, hogy lezárult a történet.

Szeresd a karaktereidet! Hiszen ők a legnagyszerűbb személyek, akiket valaha is megismerhetsz. Ahogyan te tudsz róluk mindent, ők is belelátnak a lelkedbe, ha arra van szükség.