Az összetett tagmondatokat általában vesszővel választjuk el egymástól.

Néhány esetben a tagmondatok határára nem írjuk ki a kötőszót, viszont ebben az esetben is ki kell tennünk a vesszőt!
„Megmondanád (azt), (hogy) mit csinálsz?”

A tagmondatokat bevezethetik különböző kötőszavak, amelyek elé egyszerű mondatban nem tennénk ki a vesszőt, ebben az esetben viszont kötelező!
„Nem értelek, és nem mondod meg, mi bajod.”
„Vártalak, s nem jöttél.”
„Iszunk ma este, vagy hazamegyünk?”

Ha a mint kötőszóval bevezetett hasonlat önálló tagmondatként érvényesül, szintén ki kell tennünk a vesszőt.
„Olyan vagy, mint egy feledhetetlen álom.”
A hasonlító több, mint szerkezetben vessző van a mint előtt. Ilyenkor a több ragozható: többet, mint ötöt stb.
„Ez sokkal több, mint a többieké!”
Nem kell azonban vesszőt tenni a több mint alakulatban a mint elé, ha a több mint (a majdnem ellentéteként) a mondanivaló tartalmának erősítésére, nem pedig összehasonlításra szolgál. Ilyenkor a több nem ragozható.
„Ez több mint bölcsesség.”

Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. kötőszószerű szókapcsolatok elé vesszőt teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző:
„Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol!”.

Ha azonban az anélkül, aszerint, ahelyett stb. elemek az első tagmondathoz tapadnak, eléjük nem teszünk vesszőt, utánuk (a hogy elé) azonban igen.
„Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna. Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol!”

Az egymásnak mellérendelt, külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészek (s az ilyenekből alakult felsorolások tagjai) közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után.
„Szeretett volna valami újat, szépet, nagyot alkotni.”

Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, az elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat).
„Tetszetős, de helytelen elméletet agyalt ki.”

Ha azonos mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, eléjük nem teszünk vesszőt.
„Ég és föld között lebegett.”

A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk (a páros vagy második tagja elé is).
„Hol ehhez, hol ahhoz kapott.”

Megszólításnál, ha a megszólítás a mondat elején vagy végén van, mögé/elé vesszőt írunk. Ha közbeékelődik a mondatban, akkor elé és utána is vesszőt teszünk.
„Mit csinálsz, Tomi?”
„Gabi, mondd meg az eredményt!”
„Tudod, Fanni, én nagyon okos vagyok.”

Természetesen vannak még más helyzetek is, ahol vesszőt használunk, de ezek úgymond az alapesetek.