Ebben a cikksorozatban én, illetve szerkesztőtársaim, szeretnénk felhívni a figyelmeteket néhány olyan hibára, melyet sokan elkövethetnek, mind felnőttek, mind gyerekek egyaránt. Általános iskolában biztosan hallottatok ezekről, de ami azt illeti, sokan mégsem veszik figyelembe eme aprócska csúfságokat.

Emlékszem, a magyartanárom szigorú volt, ámde ennek köszönhetően megtanultam ezt-azt. Kezdjük egy „tömeghibával”, mellyel annyi oldalon találkoztam, pedig egyszerű, mint az egyszeregy.

Jólesik vagy jól esik?
Mi a különbség a két szó között? Mikor külön, mikor egybe?

Ha arra célzunk, hogy valami kellemes történt velünk, amit élveztünk, akkor egy szóba kell írni. Példamondat: Egy hideg téli napon jólesik az embernek, ha ihat egy csésze forró teát.

Azonban teljesen mást értünk az alatt, amikor különírjuk. Példa: Jól esik odakint az eső. Ebben a mondatban arra célzunk, hogy kint szakad az eső.

Egyelőre vagy egyenlőre?

Nem mindegy, melyiket használjuk. Szerintem nevetséges az effajta hiba. Egyértelműen szeletelésnél használjuk az egybeírt alakot, mint Egyenlő szeletekre vágtam az almát. Ha időpontra célzunk, adjuk meg magunknak azt a lehetőséget, hogy megszabadítjuk a szót egy felesleges -n betűtől: Egyelőre nem érkezett válasz a feltett kérdésre.

Irt vagy írt?

Rövid i-vel arra célzunk, ha valamit elpusztít. Kiirtom a házamban éldegélő hangyákat.
Hosszú í-vel azt fejezzük ki, amikor valaki gondolatokat jegyez le, jeleket hagy maga után, papírra vet, satöbbi. Megírtam a leckémet.
Ezen kívül hosszú í-vel írjuk, ha a népre gondolunk. Tegnap láttam egy morcos ír származású embert az utcán.

Kedvelt hiba, amikor (leginkább szóban, de ugyanúgy írásban is) egymás után kettő kötőszót használunk, melyek lényegében ugyanazt fejezik ki.
”Levittem a szemetet, de viszont nem söpörtem ki a házat.”
Ilyen nincs, el kell felejteni!

Azok, akik gépen írnak, előnyben vannak, mert a különböző ellenőrző programok jelzik, ha az adott mondatban valami nem stimmel, leginkább piros aláhúzással. (Most azt az esetet ne nézzük, ha nem jelez!) Na de mi a helyzet, ha nem használ semmit az illető? Vagy éppenséggel nincs ilyen program a gépén?

Kedvencem a mindig helyesírása. „Mindíg”. Ezt elsős koromban követtem el utoljára.

Folyósó. Folyik a só?

Előfordulnak olyan bakik is, melyeket nem jelez a Word, mi pedig képesek vagyunk erről teljes mértékben megfeledkezni.

Szintén kedvenc magyartanárom hívta fel rá a figyelmemet, hogy nem mindenkinek egyértelmű, hogyan kell leírni az igekötőket.

Abban az esetben, ha az ige előtt áll az igekötő, egybeírjuk.
Leesett az állam, amikor megláttam.

Ha az ige után áll az igekötő, természetesen külön írjuk, nincs kötőjel.
Ebben a pillanatban esett le egy alma, s a barátom fején landolt.

Viszont abban az esetben, ha az igenév és az igekötő közé beékelődött valami, semmilyen esetben nem írjuk egybe, hanem mindhárom szót külön biggyesztjük egymás mellé.
Le akart ugrani a létráról.

Ebben a cikkben az utolsó lesz, hogy mi a különbség a magyartanár és a magyar tanár között. Látszólag ugyanolyannak tűnik mindkettő, mégis más a jelentésük.

Egybe akkor írjuk, amikor a tanár foglalkozására céloz, azaz magyar nyelvvel foglalkozó oktató. Például: Tegnap a magyartanár adott egy ötöst, mert a fogalmazásom jó lett.

Ha az ember, a tanár nemzetiségére szeretnénk célozni, külön írjuk: A magyar tanár Magyarországról származik.

A következő cikkben még hozok ilyen apróságokat.