Szerintem csak azért, mert te úgy élted meg, hogy a szüleid elfogultak veled szemben, még nem kellene álltalásonítani. Nekem pl anyám titkárnő, keresztanyám pedig az újságnál dolgozik. Rengetegszer kértem a segítségüket, hogy diktálják le nekem a füzetben megírt történetet, mert az úgy gyorsabb. (Vagy épp én diktáltam nekik.) És kijavítottak, mert látták, hogy hülyeség, amit írok, illetve írni akarok. Ez számomra elég sértő, hogy így álltalánosítgatsz, holott lehet, hogy más családok, vagy baráti körök tök másként csinálják. (barátaim nemhogy nyaliznak nekem, még dirigálnak, hogy hogy lehetek olyan hülye, hogy ilyet leírok <- és jogosan!)
"Neked pedig, mint írónak, legyen fantáziád az íráshoz – ha nincs, akkor bele se kezdj!"<- ez drága Inana pedig szintén egy sértő hozzászólás. Mi az, hogy "ha nincs, akkor bele se kezd"?! Már mért ne kezdhetne bele? Nem tudom, hogy te hogyan voltál vele, de nem hiszem, hogy az első teljes értékű írásod neked is egytől egyig fantáziadús volt. Szerintem egy kezdőnek elnézhető. Elvégre igenis csinálja meg amit kigondolt! Rengeteg író "másolással" kezdte a művét. És a mai világban elég nehéz eredetinek lenni. Vegyük például a nemrég (ehh... nekem az nemrég volt) kijött filmeket: Hófehérke és a vadász... vagy a Tükröm tükröm. Ezek szerinted fantázia dúsak? Csak silány másolatok az eredetihez képest. VAGY a Grimm testvérek is ennyi erőből fantázia hiányban szenvedtek. Népmeséket írtak le, és szépítettek meg. Az eredeti Csipkerózsikának ugyanis egy lenmag került körme alá, amitől elaludt. Aztán jött, és megerőszakolta a királyfi szegény lányt, és a gyerekei szopták ki a körme alól a lenmagot. Mégis milyen nagy sikert ért el a történet nem igaz? Vagy pl az alkonyat: semmi fantázia, semmi eredetiség incs benne. Miről is szól? Van egy lány, aki "beleszeret" egy vámpírba, (de igazából csak örökké szép, és fiatal akar maradni), 5 köteten keresztül nyáladzanak, a csaj idegesítően bajlódik, és közbe ott van még a faras is... Ebbe mi a fantázia? Egy csomó könyvben, vagy filmben már lelőtték a benne szereplő ötleteket. Mégis mekkora siker már! Annyira, hogy az már szánalmas. -_- Szóval szerintem ne te mond meg, hogy ki mit csinálhat mikor. Mindenkinek szíve joga ezt eldönteni. Ha úgy látja, hogy írni akar... Lehet, hogy semmi fantázia nincs benne, de legalább a szándék megvolt benne, és az akaraterő ahhoz, hogy megírjon egy saját történetet, amit aztán felmutathat az utókornak. Ki tudja, talán a történetet egyszer kiadják...
Mellesleg ez a szavazásosdi: Nem mindegy, hogy KI teszi fel a kérdést, és hogy TUDJA-E használni. Ha egy jó író szavazásra bocsát egy kérdést, és úgy dönt, hogy a legtöbb szavatot kapott választ viszi bele a cselekménybe, akkor KÉPES ARRA, hogy ezzel ne rontsa el a történetet. Az már más kérdés, hogy többségében azok alkalmazzák ezt, akik csak be akarják vonni a közönséget, hogy olvasottabb legyen a művük, vagy mert már nincs ötletük a folytatásra. De ez megint cak álltalánosítgatás nem igaz? Elvégre legyen szó profiről, vagy kezdőről... Ha van elég kurázsija, még egy silány történetből is tud meseszép történetet összehozni.
Amúgy ez a cikk pont úgy hangzik, mintha mindenkit a nyilvános írás ellen akarnátok uszítani... Előnye még pl: fejlődés a kritikáknak köszönhetően, erőt adnak az olvasók (már amelyik), fejleszti az akaretőt (már csak azért is megírom, azért is megmutatom, hogy jobbat is tudok, stb), és még sorolhatnám.
Ez elég negatív írásnak sikeredett, egyáltalán nem vagyok vele megelégedve. :/ Mondjuk persze nem az a célotok, hogy Asusa-channak egy tökéletes cikket írjatok, de ahogy elnéztem... Én többet vártam volna.

Igen, igazad van, néhány pont nem teljesen valós - ezért elnézést kérek, valamint köszönöm, hogy egy kis plusz információt csempésztél ide. :)

Igazad van, elvileg ez így van. De mivel ez a legtöbbeket egyáltalán nem érdekel, vagy nem tudnak róla, így nem élnek a lehetőséggel, ez olyan, mintha nem is létezne - sajnos.

Valamint, reagálva arra, amit a végén írtál: természetes, hogy nem mindenhol pontosak, amiket írunk. De mi sem vagyunk profik, tévedünk, s csak az általunk tapasztalt, tudott dolgokról írunk. Örülünk, ha valaki jó szándékkal kijavít minket, hiszen ezáltal mi is többet tudunk meg. Azt hiszem, nálam az összes írás tapasztalat útján nyerődött, így végül is nem mondhatjuk rá, hogy valótlan - legfeljebb nem minden esetben van így. :)

Viszont tényleg, köszönöm ezt a kis infót. :) Hátha egyesek bekukkantanak ide, és a "zárójeles" szöveg is felkelti a figyelmüket.

Őszintén szólva a legtöbb ponttal nem értek egyet, azonban egyet tartok fontosnak kiemelni:

"Az interneten nem védi semmi az írásaidat."
Ez így, ahogy van butaság, ugyanis a szerzői jogok minden irodalmi és szellemi termékre vonatkoznak, és bizony néha igen súlyos pénzeket lehet(ne) bukni rajtuk... A termék valós "gazdájának" bizonyítására rengeteg módszer van, ezek közül egy és költségesebb, de a legbiztosabb a műnyilvántartás. Jó, hogy ez nem elérhető mindenkinek, csak rögtön a legerősebb példát akartam hozni. Az adott tartalom készítésének, felhelyezésének ideje is döntő bizonyíték lehet.
//Önkéntes műnyilvántartás <- rövid tájékoztató, nem teljes, de sokat segíthet//
Sokan nem veszik figyelembe, de attól, hogy valami az interneten van, még igenis védi törvény (több országban is!) , és ezáltal nem másolható illetve felhasználható a dolog. Attól, hogy fent van, még nem ingyenes dolog...
http://creativecommons.hu/

Szép cikk, a lelkesedés és az íróknak való segítség honorálandó, de sajnos koránt sem pontos illetve valós...