Gondolom, nem csak velem fordult már elő az, hogy leültem, kezembe vettem a tollat (vagy épp a klaviatúrát), és elmélyülten meredtem vagy a képernyőre vagy a papírra, mert egyszerűen nem tudtam mit írni. Ilyenkor több olyan dolgot szoktam tenni, ami ihleted ad: ezek közül viszont most a dalokról fogok beszélni.

Általában, mikor ilyen rossz helyzetben vagyok, keresek valami olyan számot, amit vagy még nem hallottam, vagy már annyiszor átrágtam magam rajta, hogy még a szövege is megy.

Az először hallott szerintem azért szokott különösebben beválni – legalábbis nálam – mert a még új ritmus, dallam és szöveg valamiképp segíthet abban, hogy meglegyen a kellő hangulatom az íráshoz. (Vannak olyan pillanatok, lehet, hogy ez nem csak nálam igaz, hogy egyszerűen megvan az ötlet, mégis képtelen vagyok papírra vetni a gondolataimat. Ez ilyenkor nagyon sokat tud segíteni – legalábbis nekem.) A szövegben pedig olykor találhatunk olyan szavakat, sorokat, amelyek megihlethetik az embert.

Mondok erre egy egyszerű példát:

Ha hallgatsz egy angol dalt, benne van a „Secret” szó. (Secret = titkos, rejtélyes) Esetleg ki lehet egy olyan sztorit eszelni a zenehallgatás közben, hogy például van két szereplők, akik nagyon szeretik egymást, de hivatalosan nem lehetnek együtt, nem vállalhatják fel a dolgot, így titokban kell tartaniuk az egészet – a zene pedig megadhatja a hangulatot hozzá. Kellemes, megnyugtató zene: nyugodt történet; rockos zene: heves érzelmekkel teli történet.

Még egyszer megemlíteném, hogy ezek csak példák voltak! Minden emberből mást és mást hoznak ki a különböző dalok.

A második verzió pedig a már sokszor hallott. Ez nálam annyira nem bevált, de ez sem a legrosszabb dolog. Vegyünk például egy „kedvenc” dalt, aminek a szövegét is ismerjük. Ilyenkor megeshet akár az is – mert nem számít, szerintem, másolásnak – hogy úgynevezett „songficet” írunk. Vagyis leírjuk azt a történetet, ami a dalban is megtalálható, a szöveget pedig esetleg leírjuk közbevetve.

Mindkét megoldás szerintem nagyon sokat tud segíteni az írásban – vagyis, leginkább abban, hogy ihletet adjon – tényleg csak ajánlani tudom, én is elég gyakran használom.