Blog, azaz internetes napló, legtöbben ismerjük és használjuk. Online elfoglaltság, az egész világon elterjedt, különböző szolgáltatókon ingyen, illetve bizonyos pénzösszegért műveljük, leggyakrabban a fiatalok.

A blogok témája nem ismer határokat. Leggyakoribb a szó szerinti értelemben vett napló, amikor az író a saját mindennapjait, gondolatait, a világgal kapcsolatos nézeteit és tapasztalatait ossza meg a világgal (ennek gyakoribb formája a „hisztiblog”, amikor az egyén a saját szomorúságát osztja meg teljes névtelenségben, arra gondolva, hogy névtelenségbe burkolózva nem kell mások előtt szégyenkeznie). Ezen túl elterjedtek a főzőblogok, az irodalmi alkotásokat felvonultatók, állatokról szólók, közérdekű közleményeket megjelentetők, a kedvenc dolgokat (zenék, könyvek, filmek, stb.) véleményezőek. A legtöbb blog ezek keveréke, az író kedvétől és személyiségétől függően több téma fonódik egymásba.

De miért is blogolunk? Miért jó ez nekünk? Miért vonz ez annyi embert szerte a világon?

Ahány ember, annyi vélemény a válaszban. Egyesek számára jó érzés, ha teljes névtelenségbe burkolózva kiírhatja magából mindazt, ami a szívét nyomja – ezáltal megkönnyebbülést érez. Mások a barátaikkal karöltve vágnak neki a blogolásnak, hogy a többiek is értesüljenek róla, az egyénnel éppen mi történt – tehát a közösséget is erősítheti. Az írópalánták leggyakrabban azért nyitnak blogot az írásaik publikálására, hogy alkotásaikat egy szélesebb körben is bemutassák, több véleményt kaphassanak.

Persze a blogok, amennyire szórakoztatók, ugyanannyira veszélyesek is lehetnek számunkra. A legáltalánosabb példával hozakodok elő: nem tudhatod, ki a másik személy. Akad egy kedves kommentelőd, akivel hamarosan csevegni kezdesz, bizalom alakul ki közöttetek, aztán egyszer csak rádöbbenhetsz, hogy félreismerted az illetőt – bármennyire is unjuk ezt a mesét szüleink szájából, akik az online ismerkedés hátulütőitől védenek bennünket, bizony, előfordulhat, hogy ilyesmibe futunk bele. A másik gyakori gond, ha túl sok információt osztunk meg magunkról a blogban: egyesek annyira beleélik magukat a névtelenség okozta korlátozatlanságba, hogy csupa olyan dolgot tárnak a világ elé, amit nem szeretnék, ha egy közvetlen ismerősük meglátna. Persze az internet mindenki előtt nyitva áll, így előbb-utóbb a személyes információknak köszönhetően rád bukkanhatnak, s aztán viselned kell szavaid következményét.

De ezek a rémesnek hangzó dolgok senkit se hangoljanak a blogolás ellen! Hiszen ez egy hasznos tevékenység, amely során megismerhetjük más emberek stílusát, személyiségét, életszemléletét – s a miénket is megismerhetik, ezáltal nemcsak a látókörünk bővül, de velünk hasonló gondolkodású egyénekkel is kapcsolatba kerülhetünk, akár olyanokkal is, akikkel egyéb módon nem ismerkedhetnénk meg. Egy a lényeg: okosan blogolj, s mindig vigyázz, mit írsz le!

Néhány sorral említettem a kommenteket/hozzászólásokat. Bizony, attól blog a blog, hogy az emberek az egyes bejegyzéseidet véleményezik, elmondják neked, mi jut róla eszükbe. Egy jól megírt komment/hozzászólás, amelynek elolvasása jólesik a blog írójának, több szóból áll (s nem csak egy jelentéktelen szót vagy hangulatjelet tartalmaz), és valamilyen szinten kötődik a bejegyzés szövegéhez. Természetesen ezeknek a véleményeknek kulturált hangnemben kell íródniuk! Ha valamivel nem értünk egyet, nyugodtan mondjuk meg a blog írójának, de ügyeljünk rá, hogy szavainkkal ne bántsunk meg senkit, hiszen valószínűleg a bejegyzés szövege sem azért íródott, hogy bárki lelkébe belegázoljon! Örökérvényű mondás minden hozzászóló számára: ha valami egyáltalán nem tetszik, inkább ne szólj semmit, minthogy csak szidj!

Manapság a blogokon a helyesírás nem éppen mérvadó, de ne feledjük, egy szépen felépített, olvasható blog, amely nem tartalmaz észveszejtő hibákat, sokkal több értelmes látogatót vonz, mint a csilli-villi, túldíszített kinézetű, szlenges stílusban íródott társai!

Ha ezeket az apróságokat megfogadjuk, nagyon kellemesen tölthetjük a blogolásra szánt időt, s utólag egy percét sem fogjuk megbánni!