Rengetegszer fordultam már valaki után az utcán vagy az iskolában, hogy amikor azt szerette volna mondani, hogy „szeretnék” vagy bármi egyéb olyan óhajtó módban lévő igétm a –nék helyére –nákot tett. Lehet, hogy vannak, akik elnézik ezeket, de az biztos, hogy ha egy fogalmazást beadsz a magyartanárodnak, és véletlenül a –nék helyett –nákot írtál, nem fogja díjazni.

Ugyanakkor mi sem csúnyább annál, hogy ha már magadat írónak tartod, és a novelláidban, egyperceseidben, regényeidben ezeket a ragozásokat kevered. Hidd el, a könyvkiadás előtt át szokták nézni a regények tartalmát, és ők sem nagyon fognak örülni annak, ha valaki ezeket össze-vissza kevergeti, ahogy kedve tartja!

Ugyanígy vannak ezzel azok is, akik szeretnek nem csak helyesen írni, hanem beszélni is! Ugyanis velem is megesett már párszor, hogy ha valaki szájából „gondolnák”-ot hallottam, rászóltam, mert valahogy nekem még a fülemet is bántja az, ha valaki képtelen arra, hogy megtanulja ezt az egyszerű szabályt.

Szóval, mikor is használunk –nék-et, és mikor –nák-ot? Legegyszerűbben példákkal lehet ezt alátámasztani – ha jól tudom, nyelvtan órákon is így tanítják ezeket.

Bemegyek a boltba, mert szeretnék egy csokit.

Az emberek nem is gondolnák, hogy mennyi baj van ezzel a gyerekkel!

Van ebben egy úgynevezett „szabály” is. Amikor egyes szám első személyben (E/1) beszélünk, akkor biztos, hogy -nék! Amikor többes számban beszélünk, akkor viszont sokkal inkább –nák, mint -nék!

Remélem tudtam segíteni!