Amikor írunk, leggyakrabban olyan témát választunk, amit mindannyian jól ismerünk: ezáltal elkerüljük, hogy bődületes baromságokat tömörítsünk össze a történetünkben. Persze néha előfordul, hogy az agyunk mindenáron olyan témára erőszakolja rá magát, amiben nem mozgunk otthonosan, ilyenkor pedig nem tehetünk mást, minthogy utánanézünk a szükséges információknak.

Természetesen tudom, hogy manapság ott van erre a célra a Google, csak bepötyögjük, ami érdekel minket, és percek alatt az információ birtokában is lehetünk. Néha tényleg ez a hasznosabb, az ésszerűbb – de vannak helyzetek, amikor már-már elengedhetetlen, hogy megtapasztaljuk, milyen érzés belépni a könyvtárba, a magas polcok birodalmába, ahol kalandregényektől az idegen nyelvű szakkönyvekig bármit megtalálhatunk. Beülhetünk egy asztal mellé, jegyzetfüzettel a kezünkben, s akár órákig maradhatunk a könyvek mámorító illatfelhőjébe burkolva, míg le nem megy a nap (vagy amíg be nem zár a könyvtár).

Hogy miért jó könyvtárba menni? Mert ha csak egy kicsit is, de bizonyos fokú önállóságot tapasztalhatunk meg. Nem hagyatkozhatunk egy gyors keresőre, egyesével kell átböngésznünk a lapokat, míg meg nem találjuk a fontos információkat. Ezáltal megízlelhetjük annak az élményét, amikor magunk teszünk egy lépést a céljaink elérésének érdekében, amikor egy kicsit küzdünk, nem egy háromperces munkával szerezzük meg azt, amire szükségünk van. Hiszen annak, aki a későbbiekben komolyan akar az írással foglalkozni, ugyanezt a harcot kell megvívnia újra és újra, a könyvtárban tett kutatások pedig betekintést engednek ebbe a világba is – ahol tennünk kell azért, hogy célba érhessünk.

Ha pedig nem találunk valamit, esetleg egy kiválasztott könyv valahol a hatalmas könyvespolc legtetején tartózkodik, még mindig „kéznél van” a (többnyire) kedves és segítőkész könyvtáros, aki nemcsak konkrét könyveket, de bizonyos témában íródott műveket is képes megtalálni számodra.

Azt se felejtsük el, hogy a könyvtár egy külön világ! A helyiségben csend van, jobbára mást sem hallhatsz, csak a könyvlapok suhogását (és sajnos manapság néhány számítógép zúgását), az illatuk mindent betölt, s végképp elveszhetsz a betűk, gondolatok és információk világában. Márpedig ennél jobb érzés nincs is a világon.