Ismét körülnéztem a G-Portálon, s összegyűjtöttem a leggyakrabban látott (vagy éppen lsegotrombább) hibákat az egyes bloggerektől.

Azaz – a szó, amivel magyarázunk. Mondok egy példát: „Nagyon ügyes voltál, azaz a novelládban nem találtam helyesírási hibát.” Értjük? Először az elbeszélő közöl valamit, jelen esetben megdicséri az írót. Aztán megmagyarázza, hogy ez alatt pontosan mit ért, szűkíti az értelmezési tartományt.
Mint láthatjuk, az azaz egy kötőszó, mindenféle csavartól mentes a helyesírása. Nem teszünk a két az közé kötőjelet, nem hagyunk ki közötte helyet. Egybe írjuk, s elé vesszőt teszünk.

Az az – a helyzet, amikor a két az közé mégis beékelődik egy leheletnyi tér. Még kedvenc helyesírási ellenőrzőnk, a Word is aláhúzza, szerinte helytelen – na de tényleg így van ez?
Mint tudjuk, a Word csak az alapvető helyesírási hibákat látja: ha a muszájt ly-vel írjuk, ha két szót írunk le egymás után. De a Word nem képes felfogni a mondataid értelmét, ezáltal nem tudja meghatározni a mondatrészek szerepét, a szavak szófaját. Ezért történik az, hogy az „az az”-t pirossal aláhúzza.
Jegyezzük meg: ez helyes alak, csak nem mindegy, mikor használjuk!
Írok egy példát, s azon keresztül próbálom elmagyarázni: „A kutya az az állat, amelyik a házat őrzi.” Ez a mondat helyes!
Tehát a két az mondatbeli szerepe, szófaja nem azonos. Míg az első az mutató névmásként funkcionál, a második már a határozott névelő szerepét tölti be – éppenséggel a magyar nyelv egyik jellegzetessége, hogy ezek ketten ugyanolyan alakkal rendelkeznek. De ha úgy írom: „A boxer az a kutya, ami a házat őrzi”, máris látható, hogy ugyanazt a szerkezetet használtam, csak a kutya szó miatt változik a határozott névelő.
Hogy érthetőbb legyen, leírom ismét a két példamondatot; kékkel fogom bejelölni a mutató névmásokat, pirossal a névelőket.
„A kutya az az állat, amelyik a házat őrzi.”
„A boxer az a kutya, amelyik a házat őrzi.”

Írásjel után szóköz – nagyon sokan nem alkalmazzák ezt, ezért gondoltam úgy, hogy ideje megemlíteni. Vessző, pont, kettőspont stb. után mindig írunk egy szóközt! Látható ez nálunk is: a mondatok végén pont, aztán egy kis szünet. Ezzel sokkal átláthatóbbá, a szem számára kellemesebbé tehetjük a szövegünket, hiszen a rendezett sorokat bárki sokkal szívesebben olvassa!