Azok, akiknél élnek kisállatok, tökéletesen tudják, néha kedvenceink gondoskodnak arról, hogy ne írjunk, hanem „szolgáljuk őket”. Természetesen ebben nincs semmi kifogásolandó, elvégre, ha szeretjük őket, éjjel-nappal velük kellene foglalkoznunk, leszámítva az iskolában töltött időt, mert az is az érdekük.
A logika egyszerű:
Minél okosabb a gazdi, annál jobb a munkája.
Minél jobb a munkája, annál több a pénze.
Minél több a pénze, annál többet kényeztet.

Veletek is előfordult olyan, hogy egy fáradalmas nap után végre beülhettél a gép elé, hogy lejegyezhesd gondolataidat, mert fú, az a tanár ma szemét volt veled, mert az egyik osztálytársad ezt meg azt mondta... Megjelenik előtted a patyolatfehér szövegszerkesztő, elkezded pötyögni a szavakat. Jól haladsz, a szavakból sorok lesznek, a sorokból bekezdések...
És akkor megjelenik a settenkedő kisállat, szépen kinézi, hol lehet a legjobban elhelyezkedni, fenékrázás, és arra leszel figyelmes, hogy egy szőrmók dagasztja a combodat.

Én, mint négy macska és egy kutya tulajdonosa tökéletesen tudom, mit éreznek a fiatal írók, mikor a macska szebbik felét kell bámulni a monitor helyett.
Persze vannak olyan egyedek, akik alapvetően nyugodtak, csak ülnek az öledben, te pedig folytathatod a munkádat.
Azt képzeljétek el, amikor egy macska és egy kutya verekedik a széked mellett, kettő cica az öledben marakodik, hogy kié legyen a jobb hely – nos, nálunk ez általános. Így érthető, miért készülök el olyan későn az írásaimmal.
Azt is figyelembe kell venni, hogy öt állattal nehezebb bánni, mint eggyel. Gyönyörű pillanatokat élek át velük, de vajon véletlen, hogy akkor akarnak velem aludni, amikor írok? Mindig este őrülnek meg, s nem hagynak dolgozni.

Bezzeg tanuláskor elkerülnek, hogy okos legyek, több pénzt hozzak, és többet kényeztessem őket...

Hát nem lenyűgözők az állatok?