Vannak olyan helyzetek – akár novellában, akár regényben – mikor egyszerűen kikívánkozik, hogy kedvenc írónktól, költőnktől idézzünk pár sort. Ilyenkor ugyebár ki kell írnunk azt, hogy kitől származik az idézet. Ezt háromféleképpen tudjuk megmutatni.

Az első, amikor a szerző nevét rögtön az elejére kiírjuk, majd idézőjelben leírjuk magát az idézetet, így:

Mikszáth Kálmán azt mondja: „Mit ér minden hiú becsültetés, ha egy nagy fekete árnyék jár majd a nyomában? Egy nagy fekete árnyék - az önvád.”

A második verzió, amikor leírjuk idézőjelben az idézetet, majd a végére odaírjuk, hogy ki mondta. Így:

„Mit ér minden hiú becsültetés, ha egy nagy fekete árnyék jár majd a nyomában? Egy nagy fekete árnyék - az önvád.” – mondja Mikszáth Kálmán.

A harmadik pedig az, amikor középre ékeljük a szerző nevét, miközben továbbra is idézőjelben van az idézet. Ezt így írjuk:

„Mit ér minden hiú becsültetés – mondja Mikszáth Kálmán -, ha egy nagy fekete árnyék jár majd a nyomában? Egy nagy fekete árnyék - az önvád.”

Azonban az is igaz, hogy a könyvekben – leginkább tankönyvekben – mostanság nem mindig így idéznek. Ez is elterjedt módszer, bár szerintem a „régi” sokkal helytállóbb, én is azt használom, ám hogy érdekességeket is mutassak nektek, leírom ezt a verziót is:

„Mit ér minden hiú becsültetés, ha egy nagy fekete árnyék jár majd a nyomában? Egy nagy fekete árnyék - az önvád.”

/Mikszáth Kálmán/

Esetleg még oda szokták írni azt is, hogy egyes idézetek, versek mikor íródtak.

Van viszont egy olyan hiba, amit az idézeteknél el szoktak elég gyakran követni. (Ez akkor gyakori, ha az ember a klaviatúra segítségével ír.) Ugyebár a klaviatúránkon is van idézőjel, és bár talán nem angol/amerikai a billentyűzetünk, ha nem Worldbe, vagy más olyan programba írunk, amely felismeri azt, hogy mi magyarul szeretnénk idézni, akkor nemes egyszerűséggel mindkét idézőjel – mert ugyebár kell egy idézőjel az idézet elejére, majd még egy a végére – fent található.

Megemlíteném azt, hogy a magyar idézés úgy zajlik, hogy az idézőjel először lent, majd a végén fent található. Ellenben az angol/amerikai idézésnél mindkét idézőjel fent található.

Ilyenkor viszont – főleg a kezdő írók, vagy a figyelmetlenek – el szokták követni azt a hibát, hogy ki akarják javítani magyarra az idézőjelet, és egyszerűen a lenti idézőjelet két vesszővel helyettesítik. Ez helytelen!

Remélem, tudtam segíteni nektek!