A mai napom úgy alakult, hogy suli után teljesen agyilag zombi lettem - ez így péntekenként igencsak gyakori. Miután eleget ültem a TV előtt (megnéztem egy tucat pingvines és macskás dokumentumfilmet), már majdnem úgy döntöttem, hogy le sem ülök a gép elé, elmegyek aludni, most, fél hétkor. Aztán máshogy döntöttem, és végül az oldal e-mail fiókjában megláttam ezt!

Boldogan jelenthetem ki, hogy ez most felvillanyozta a napomat.

Szeretném megköszönni ezt elsősorban a G-Portálnak, nemcsak azért, hogy itt hozhattuk létre az oldalt, hanem hogy méltónak ítélték a főoldalra; a látogatóknak, a rendszeres olvasóknak és azoknak, akik hozzászólásaikkal biztatnak minket; és a szerkesztőknek, mindhármunknak, akik elértük azt, hogy ez a csupán egyhónapos oldal kikerüljön a Szerkesztő ajánlatába!

Még egyszer nagyon szépen köszönjük mindenkinek! Remélem, még nagyon sokáig lesz miről írnunk!

Kötőjel
Kötőjelet használunk többek között a túl hosszú és legalább három tagból álló, összetett szavak helyesírásában. Akkor választjuk le az egyik tagot kötőjellel, ha a szó meghaladja a hat szótagot. Sem elé, sem utána nem teszünk szóközt.
„Közvélemény-kutatás”

Szavak elválasztásánál szintén kötőjelet használunk, szóköz nélkül.
„Nad-rág”

Bizonyos szavak (pl mozaikszavak) toldalékolásánál, szóköz nélkül.
„ELTE-re”

Némely felsorolásoknál, amikor több összetett szóban ugyanahhoz a tag is megtalálható. Vagy elé, vagy utána tesszük a szóközt, értelemszerűen.
„gép- és gyorsíró, bortermelő és –értékesítő”

Az e kérdőszócskát szóköz nélkül, kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz!
„Tudod-e, mit csináljunk?”

Gondolatjel
Az egyes mondatokba beékelődő megjegyzéseknek. Elé és utána is szóközt írunk. Vesszőt csak abban az esetben, ha azt szükségesnek érezzük.
„A pillangók – a legyekkel és más apró állatkákkal egyetemben – aranyos állatok.”
„ Nem gondoltam volna – és senki más sem -, hogy tudsz főzni.”

Valamettől valameddig kifejezés esetén.
„1889– 2012”
„Budapest– Szeged távolság”

Kettőspont
Összetett mondatainkban kettőspontot teszünk, ha egy-egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni óhajtjuk, hogy a tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz.
„Tudnod kell: együtt leszünk mindörökké, és veszünk egy házat a folyóparton.”

Ha kettősponttal lezárt közös figyelemfelhívó mondat után több külön mondat következik, mindegyiket (már az elsőt is) nagybetűvel kezdjük.
„Több okból írtunk tegnap dolgozatot: Nagyon lusták vagytok. Meg kell tanulnotok, hogy minden tanórára ugyanúgy készülni kell.”

Kettősponttal mutatunk rá egy példaként említett szóra, szócsoportra vagy mondatra.
„Gyümölcsöket vettünk: almát, körtét és barackot.”

Kettőspontot teszünk a szerző neve és az írásmű címe közé akkor, ha a nevet és a címet mondattani viszonyítás nélkül említjük egymás mellett.
„J. K. Rowling: Harry Potter” DE! „J. K. Rowling Harry Potter c. könyveiben...”

Pontosvessző
A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól.
„Egy karakter lehet: szőke, barna, fekete; vékony, sovány, izmos, kövér; alacsony, magas; fösvény, fukar, jószívű.”

Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza.
„Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is.”

Na ez egy olyan kategória, ami – ahogy körülnéztem a G-Portálon – igencsak kevesek számára hordoz egyértelmű tudást. Jómagam már többeknek is elmagyaráztam, hogy is megy ez.

Az első és legfontosabb dolog: a párbeszédeket mindig új sorban/bekezdésben, gondolatjellel kell kezdeni. Nem, nem kötőjellel (azaz ezzel: -), gondolatjellel! Tehát ezzel: – . Mégpedig, ezt a jelet általában a Word automatikusan beírja, de amikor nem, akkor ugyebár neked kell beírnod. Legegyszerűbb, ha a Ctrl + num. – (a számbillentyűzeten lévő mínuszjel) billentyűkombinációt használod. (Ha meg olyan barom vagy, mint én, és más módszert nem ismersz, de a laptopodon nincs számbillentyűzet, hát... én a Képernyő-billentyűzetet használtam végső elkeseredésemben, szóval aki tud más megoldást, értesítsen!)

Szóval egy egyszerű, idézett mondat így néz ki:
„– Unatkozom.”
Tehát gondolatjel, szóköz, szöveg, írásjel, ilyen sorrendben.

Ha ezek után le akarjuk írni a beszéd körülményeit, így tesszük:
„– Unatkozom – mondta Panni.”
„– Játsszunk valamit! – kérte Peti.”
„– Itt aludhatok? – kérdezte Petra.”

Viszont ha ezek után egy teljesen különálló, teljes mondatot kezdünk, akkor a második gondolatjel után nagybetűvel kezdjük a szövegünket – valamint a kijelentő mondatok végére pontot teszünk.
„– Unatkozom. – Felkeltem az ágyamból, és kinéztem az ablakon.”
„–  Játsszunk valamit! – A kisfiú esdeklően nézett rám.”
„–  Itt aludhatok? – Türelmetlenül várta a válaszomat.”

Ha ezek után ismét ugyanannak a szereplőnek az idézett mondatait folytatjuk, akkor az idézet közötti szöveg után mondatvégi írásjelet teszünk, aztán egy szóköz után ismét gondolatjelet írunk.
„–  Unatkozom. – Felkeltem az ágyamból, és kinéztem az ablakon. – Megvan, kimegyek labdázni!”
„– Süt a Nap – állapította meg színtelen hangon. – Vajon mikor kezd el esni az eső?”

Nincs más dolgod, mint ezeket egyszer istenesen bemagolni – és már nincs is vele többé problémád.

Manapság ebben a felgyorsult világban az emberek nem érnek rá, hogy kiírják a szavakat, ezért rövidítéseket használnak, melyek irodalmi műben nem mutatnak szépen. Egyeseknek – főleg akik most kezdték a „szakmát” – teljesen természetes, hogy mizu, asszem, lécci, köcce és ehhez hasonló szemetet használnak. A hétköznapokban ez elfogadott, de nyomdafestéket nem tűr az irodalomban.

Persze az nem baj, ha az író alkalmazkodik a mai stílushoz, elvégre egy olyan nyelvezetű regényt nehéz olvastatni a fiatalokkal, ami tele van számukra ismeretlen szavakkal. Többek között emiatt nem szeretik a kötelező olvasmányokat. Viszont a fentebb írt szavakhoz hasonlót tilos használni, mert borzalmasan néz ki.

A másik undorító dolog, amit láttam, az a hangulatjelek felbukkanása novellában, regényben. Túl kemény kifejezés lenne, ha azt mondanám, sosem tartott a kezében egyetlenegy könyvet sem az illető, viszont rengeteget kell fejlődnie. Ezeket el kell felejteni írás során.

Akkor van kivétel, ha az egyik fejezetben felolvasnak egy levélrészletet, SMS-t, e-mailt – ilyenkor megengedett, mert a szereplő szavait idézed, ő pedig nem biztos, hogy egy átlagos SMS-ben szépen fejezi ki magát.

Rövidítéseket kerülni kell. Gondolok a satöbbire, címűre, körülbelülre és a hónapok nevére. Van elég hely a szövegszerkesztőben.

Észrevételeim szerint az interneten publikáló művészek tudják, csúnya szavakat csak mértékkel lehet használni. Egy olyan szöveg, ahol minden harmadik szó valami obszcén kifejezés, egyszerűen olvashatatlan. Nincs értelme. Kimehetnénk az utcára, ott ugyanezt a minőséget kapnánk.
Természetesen nincs kizárva a használatuk. Néhány esetben indokolt is, mert ha egy pók mászik végig a karodon, te sem azt fogod mondani, hogy „hűha!”.

Szemléltetésképpen írok nektek saját kútfőből egy bekezdésnyi borzalmat:

„Elmentünk a barcsimmal egy cukiba, ahol árultak cuki sütiállatokat, fagyit stb.
– Léccy, agyj pénzt, othon hatytam a pénztárcsimat! – orditottam teljes hangeröböl a társamhoz.
– Asszem valahol itt wan a manim – az asztalra csapta a tárcályát.
– Köszcsi, szeri. ♥
– Sziwcsi.”

Látszódik a szövegemen, hogy nagyon erőltetett (elnézést kérek, nekem ez már nem megy), de egyetértünk abban, hogy ez olvashatatlan? Ezt ötven oldalon keresztül... Ember a talpán, aki kibírja.

Ezért buzdítok mindenkit arra, hogy kerüljék el ezeket a mocskokat. Legyünk magyarok!

Az összetett tagmondatokat általában vesszővel választjuk el egymástól.

Néhány esetben a tagmondatok határára nem írjuk ki a kötőszót, viszont ebben az esetben is ki kell tennünk a vesszőt!
„Megmondanád (azt), (hogy) mit csinálsz?”

A tagmondatokat bevezethetik különböző kötőszavak, amelyek elé egyszerű mondatban nem tennénk ki a vesszőt, ebben az esetben viszont kötelező!
„Nem értelek, és nem mondod meg, mi bajod.”
„Vártalak, s nem jöttél.”
„Iszunk ma este, vagy hazamegyünk?”

Ha a mint kötőszóval bevezetett hasonlat önálló tagmondatként érvényesül, szintén ki kell tennünk a vesszőt.
„Olyan vagy, mint egy feledhetetlen álom.”
A hasonlító több, mint szerkezetben vessző van a mint előtt. Ilyenkor a több ragozható: többet, mint ötöt stb.
„Ez sokkal több, mint a többieké!”
Nem kell azonban vesszőt tenni a több mint alakulatban a mint elé, ha a több mint (a majdnem ellentéteként) a mondanivaló tartalmának erősítésére, nem pedig összehasonlításra szolgál. Ilyenkor a több nem ragozható.
„Ez több mint bölcsesség.”

Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. kötőszószerű szókapcsolatok elé vesszőt teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző:
„Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol!”.

Ha azonban az anélkül, aszerint, ahelyett stb. elemek az első tagmondathoz tapadnak, eléjük nem teszünk vesszőt, utánuk (a hogy elé) azonban igen.
„Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna. Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol!”

Az egymásnak mellérendelt, külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészek (s az ilyenekből alakult felsorolások tagjai) közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után.
„Szeretett volna valami újat, szépet, nagyot alkotni.”

Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, az elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat).
„Tetszetős, de helytelen elméletet agyalt ki.”

Ha azonos mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, eléjük nem teszünk vesszőt.
„Ég és föld között lebegett.”

A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk (a páros vagy második tagja elé is).
„Hol ehhez, hol ahhoz kapott.”

Megszólításnál, ha a megszólítás a mondat elején vagy végén van, mögé/elé vesszőt írunk. Ha közbeékelődik a mondatban, akkor elé és utána is vesszőt teszünk.
„Mit csinálsz, Tomi?”
„Gabi, mondd meg az eredményt!”
„Tudod, Fanni, én nagyon okos vagyok.”

Természetesen vannak még más helyzetek is, ahol vesszőt használunk, de ezek úgymond az alapesetek.